Kiosztás

10.rész:,,Kiosztás"

Remélem tetszeni fog.
Valószínűleg havonta csak egyszer lesznek új részek.

Már vagy másfél órája izgulva és persze félve várom Mike-ot.
Vajon anyuékért ment? Vagy hova tűnt ennyi időre?

-Oké megjöttem.-lépet be egy papír zacskóval...és...és... Na ne... Jacke-kel és Vickyvel.
Nyeltem egy nagyot.

-Szi...szi...sziasztok.
-Üljetek csak le.-ment be a konyhába és mutatta a srácoknak hogy üljenek le a kanapéra. 
Gondolom már mindent tudnak.
Csendben ücsörögtek mellettem még Mikey vissza nem jött.

-Na szóval...-ült le Ő is.-Néz csak a szemembe... Rendben.-bólintott és Vic-re nézet.
-Hát.... öm... ízé...Mike azért hívott ide minket hogy... O Istenem! Sajnálom Mike de ez nekem így nem fog menni.-nézet a bátyámra. -Liz egy kib@szot nagy idióta vagy.! Nem gondoltam volna ezt rólad. Tomiból, Daveből és Adamböl még úgy ahogy kinéztem de... belőled nem. Csak mond meg hogy ez mire jó? HMMM?-kelt fel és mélyen a szemembe nézet.-Na Mond Csak!!!!-emelte fel a hangját. És persze hogy nem tudtam mondani semmit se.-Gondoltam. Nagyot csalódtam benned.-könnyezett be és.. és elment.

Megtöröltem a szemem és Mike-ra néztem.

-Jacke.-biccentet jelezve hogy ő jön.
-Én is csak annyit tudok mondani hogy csalódtam.-nézet a padlóra.-...De viszont lenne egy kérdésem. Mióta?-emelte fel a fejét és a szememet vette célba. Lehunytam a szemem és elé tettem a bal tenyerem, a másikat pedig ökölbe szorítottam.
-Tavalyelőtt November.-mondtam elhaló hangon.
Jacke tátott szájal és a könnyeivel küszködve nézet rám. Mike pedig bólogatót.
-Tehát ezért volt, hogy, ha haza jöttem nem néztél a szemembe olykor-olykor.
-Sajnálom.-túrtam a hajamba.
-Én ezt nem hiszem el!-szorította ökölbe a kezét Jacke és felpattant, majd a konyhába sétált. Mike pedig utána ment.

-Mi a baj?-halottam bátyám hangját.
-Honnan tudjam, hogy amikor össze jöttünk nem e volt.... vagy amikor jól mulattunk.... Érted.
-Persze.
-És mi van ha Nem is az IGAZI Lizt ismertem meg?-csuklott el a hangja.
-Először is:Amikor veled voltam soha nem voltam beszívva. Csak akkor amikor eltűntem pár órára suli után. Úgy mond ,,besegíteni" a suliban.-mentem oda hozzájuk.-Másodszor meg:-néztem Mikey-ra.-Ne papolj nekem. Te ugyan ezt csináltad. SŐT! Még durvábban.
-Öm... Te ezt honnan tudod?
-Még anno amikor folyamatosan reggeltől estig kint voltál haverokkal, bementem a szobádba egy ingedért és az ing zsebben találtam egy tekertet és egy cetli avval, hogy ,,Joy-tól tűt".
-O... Jó akkor avval jövök, hogy nekem is sok évembe került.. és hogy nagyon nem jó.
-Értem.. És tudom..
-Kérlek szokj le.-kulcsolta az ujjait az ujjaim köré Jacke.
-Oké.-sírtam el magam. Jacke magához húzott és meg ölelt.
-Ezen elég sokan átesnek.-súgta a fülembe.
-Anyuéknak erről nem kell tudniuk. Avval a feltétellel,ha mostantól kezdve nem lógsz azokkal, nem drogozol többet. Érteve?
-Igen.-bólogattam könnyes szemmel.-Köszi.-húztam őt is az ölelésbe.

Egy 20 perc múlva mindenki megnyugodott, és a drogról Vikyre váltottunk.

-Hogy-hogy Ő is itt volt?-bújtam még jobban Jacke-hez.
-Haza engedték.-mosolyodott el Mike.
-Nem akartam ezt. Csak egy egyszeri alkalomnak indult..-hajtottam le a fejem.
-Mint mindenkinek.-simogatta meg a hajam Jacke.
-Liz...Mikey írta hogy mindent meg bántál és hogy egyesség alapján minden oké...-Lépet be Viky.-Sajnálom hogy kiabáltam veled.
-Semmi.-keltem fel és erősen meg öleltem.
-Akkor szent a béke.
-Az. De egyébként neked nem otthon kéne pihenned?
-Ugyan. Semmi bajom már. Kihasználom ezt a plusz egy hetet.-legyintet és lehuppant Mike mellé.- De azt hogy egy idióta vagy még mindig tartom.

Oki sorry hogy ilyen rövid lett. :/
Az az igazság hogy egy két Komi jol jönne :)
És kérlek ajánljátok.. Pls. Thx  :*

A "várva várt,,Suli

9. rész: A "várva várt,, Suli

Itt lenne az új rész. Nagyon remélem hogy tetszeni fog. Jó olvasást.

Apa érdekes módon nagyon engedékeny volt velem, és megengedte hogy nálunk aludjon Jacke.
(*Tegnap este*)
Áthúztam a pizsim és befeküdtem J mellé. Aki persze mivel nem készült arra hogy itt alszik egy Boxerben aludt.

-Remélem Vickyvel minden rendben lesz.-feküdtem a mellkasára.
-Biztos hogy minden okés lesz.-simogatta a hajam.-De aludj, mert holnap nagy napod lesz.-mosolyodott el.
-Napunk. És ne is mond. Utálom a sulit.
-Ki nem?
-Aj.-fúrtam mélyen a fejem a mellkasába és elaludtam.

...

-Ébresztő. kicsim ébresztő.-simogatta a fejem Jacke.
-Chaj....-dörzsöltem meg az arcom nyűgösen.-Mennyi az idő?
-Öm...-nézet az éljeli szekrényemre.-..Fél kilenc.
-Jaj nee!-pattantam ki az ágyból.
-Mi az? Van még egy csomó időnk.
-Nem. Mert én kezdek a műsoron egy dallal. És oda kell érnem Kilencre, hogy elpróbálhassuk.-nyitottam ki a szekrényem.
-Aha értem.-kelt ki ő is.-És mit veszel fel?
-Nem tom még.-kezdtem el kutatni a szekrényemben.
-Én viszont haza megyek mert ugye nekem kötelező a sulis zakó és a fehér ing meg a sulis nyakkendő és a sötét alj. Át kell öltöznöm.-húzta fel a farmer naciját.
-Rendben, Szia.-csókoltam meg.
-Szia, suliban.


Kiválasztottam a meg felelő ruhát. (hehe nekem nem kötelező a sulis ünneplő :p)

Gyorsan reggeli és könyörgés Mike-nak hogy vigyen el.

-Kérleeeek.-ereszkedtem térdre.
-Hhha. Na jó. Két perc és az autóban vagyok.-ment vissza a szobájába.
-Örök hála.-ugrottam fel örömömben.

Lefutottam a kocsihoz, bepattantam az anyósülésre és vártam.

-Itt is vagyok. Hányra kell beérned?
-Kilenc.
-Oké akkor sietünk.

-Köszi a fuvart -szálltam ki.-Mész be Vic-hez?-néztem a hátsó ülésen heverő macira.
-Aha.-mosolyodott el.
-Puszilom.
-Átadom.-hajtott el.

-Elizabeth gyere.-intet a tanárom.
-Már is.-futottam be az iskolába.

Tízig próbáltunk, Ének vers ének vers vers Igazgató ének vers és mind ezt kétszer.
Aztán jöhetett élesben. Az emberek lassan kezdtek elcsöndesedni és elfoglalni a helyüket és jöhettem én.
A torna terem elsötétült én kiálltam a mikrofonhoz és hozzá kezdtem.

-Nagy tapsot Elizabeth Bell-nek.-állt mellém a felkonferáló miután végeztem. 

Utánam jött egy vers az egyik 12-estöl utána egy 11-es énekelt megint egy vers és még egy. Aztán az igazgatónk dumált. Addig én leültem Jacke mellé.

-Ügyi voltál.-karolt át.
-Köszi.-bújtam hozzá.

Az igazgató  majdnem egy órán keresztül pofázót, majd miután végzet lejött a színpadról és magához hívót.

-Mennem kell.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Oké.-csókolt meg.-Jó és élménnyel teli második fél évet.
-Köszi. Neked is.-siettem az Igazgatóhoz.
Kimentünk a folyosóra.

-Mit tud Michel-röl? Mikor tud jönni?
-Hát..A bátyám ma bement hozzá...Ha gondolja felhívhatom és megkérdezhetem.
-Megköszönném.-evvel odébb is mentem egy kicsit és tárcsáztam a bátyám.

-Szia. Mond.-vette fel.
-Az igazgató érdeklődőt Vicky hogy létéről és hogy mikor tud jönni.?
-Sokkal jobban van és holnap haza engedik de csak jövőhéten mehet suliba.
-Rendben. Köszi. Na de megyek mert of.
-Oké. Szia. És sok sikert.

-Jövőhéten.-rendeztem le.
-Köszönöm. Addig is jobbulást neki.
-Átadom.-Mentem fel a termembe.

Érdekes hogy a tavalyi évet harmincegyen fejeztük be.  De hogy a terembe 15 főnél nem voltunk többen az is biztos.

-Miért vagyunk ilyen kevesen?-ültem le a helyemre.
-Vic ugye kórházban, Derek és Pol betegek, Danial-t eltanácsolták-oké mínusz egy. Az eddig velem együtt tizennyolc- Frank és Harry az osztályfőnökkel-20-És a maradék 11 főből ketten elköltöztek, Bredy és Benji-az ikrek :( -a többiek pedig másik suliban.-Mondta el gyorsan Kells.

Szóval akkor a 31 főből maradtunk 20an ez gáz.
Gyorsan körülnéztem hogy akik nekem igazán fontosak meg vannak e. Tom, Dave, Kol, Kori, Adam. Fu oké mindenki meg van.(Oké Dave és Tom, Kol és Kori, Adam egyedül ül én meg Vickyvel) Átültem Dave-ék mögé.

-Mizu?-Hajoltam előre.
-Unalom. Délután jössz?-kérdezte Tom.
-Hát.. öm... Nem is tudom...Tavaj óta nem csináltam kicsit szar lenne így. Nem?-fintorogtam.
-Nyugi nem olyan durva.-dörzsölte meg a szemét Dave.
-Hát jó.
-Én is.-pattant mellém Adam.
-Gyere.-öleltem meg.
-Sziasztok gyerekek.-Lépet be Luck.. Khm. Mr. Luck, az ofönk.
-Jó napot.
-Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Autin Dell-t. -Dell?.... Austin?... Na neee.
-Ugye nem?-tetem a kezem a szám elé. Először is mert nem akartam ezt hangosan kimondani, másodszor pedig mert ennyire nem akartam, hogy Ő legyen az.
Austin pedig vigyorogva belépet.
-De, de Bel.-vigyorgott továbbra is.
-Jaj nee.-dobtam le a fejem a padra.
-Kérlek ülj le.-tessékelte le a helyére Luck.
-Mi a baj? Ismered?-fordult hátra Tom.
-Igen sajnos.-erre Dave is rám nézett.
-Honnan? És miért vagy ennyire kiakadva?-kérdezte Dave.
-Ő Mike egyik legjobb haverja. És mert MINDIG MINDENT elmond Mikey-nak.
-Most komolyan? A 24 éves bátyádnak van egy 16 éves haverja.?-döbbent le Dave.
-Khm... 18 vagyok.-ült le mellém.
-És 10-es.-mosolyodtam el gúnyosan.-Egyébként meg ez a hely foglalt.
-Amíg Vicky vissza nem jön kibírod.
-Te haver.-nézet rá Tom
-Hm?
-Hogy lehet hogy 18 vagy és 10.es?
-Megbuktam hatodikban és tavaly is.-magyarázta meg.
-És akkor év vesztes is vagy.-értette meg Tom  és előre fordult.
-De akkor is az hat év.-kattogott a témán Dave.
-Igen és?-tárta szét a karját Austin.
-Ja semmi.

Fél 2re végeztünk.

-Mehetünk?-kapta fel a táskáját Tom.
-Ja.
-Hova mentek?-Állt mellém Austin.
-Közöd?-vigyorogtam rá?
-Nem sok csak érdeklődtem.
-Na gyere mennyünk.-ragadta meg a csuklom Dave.
-Oké.

Elmentünk a Törzs helyünkre, Tom elő vette az anyagot és elkezdte tekerni.

-Tessék Liz-nyújtotta át nekem elsőnek.-Dave, Adam.
-köszi.

Dave meggyújtotta mindenkinek.

-Fu. Anyám.-kezdet hatni nálam.
-Jól vagy?-karolt át Adam.
-Királyul.-bólogattam.
-Akkor jó.-nyomot egy puszit az arcomra.

Még egy jó fél órán keresztül jól, mit jól? Remekül elvoltunk. Mikor hirtelen meg állt egy kocsi előttünk, és kiszállt belőle Mike(?)

-Ez meg mit keres itt?-ijedtem meg.

Mike megragadta a karom... szorosan... és lekevert egy roh@t nagy pofont.

-ÁÁááu!-kiáltottam fel.
-Gyere csak.-ráncigált a kocsiba.-Itt maradsz.-kiabált rám, és becsapta az ajtót. Valamit magyarázott a srácoknak. Ők csak bólogattak. Mike beszállt mellém és hazáig csöndben voltunk.

-Befelé.-parancsolt rám.Én csak csendben bekullogtam.-Oda ülj le.-mutatott a nappaliban lévő fotelra. Leültem.
És felkészültem a kiosztásra.
-Rendben most itt fogsz ülni még vissza nem érek.
-De hát...
-Kuss!-mutatott rám mérgesen.


Ennyi lenne mára. Remélem sokan fogjátok olvasni. És hogy tetszeni is fog.