Leszokás és Nemet mondás.

11.rész:Leszokás és Nemet mondás.

Itt is van az új rész. Bocsi hogy húztam de kicsit kihalt a fantáziam és rengeteget kellet tanulnom. :/


Először is egy kép ismertető :)

Tom:

Adam:










Dave:

Austin:

                                                              
                                                                                                            

-Szóval. Ahogy végzel hívsz és megyek érted, se Tom-mal, se Adam-mel, se Dave-vel. De főleg Dave-vel nem állsz szóba. Értve vagyok.-Adta a kezembe az uzsim.
-Először is azt nem kérheted hogy ne álljak velük szóba. Ők a legjobb barátaim és még persze Vic, de ugye mivel ő egész héten nem lesz suliban így nem nagyon van más akivel lehetnék. Másodszor pedig nem vagyok Baby, hogy uzsonna kéne.-mutattam fel a barna zacsit.
-Megoldod. Tessék akkor itt van pénz. -nyújtótt át 20$-t
-Azt hiszed hogy az olyan könyü?.-dünyögtem egy sort és elindultam a suliba.

-Csáó Liz. Mizu?-Karolt át Dave. Én csak a nyakába borultam és a válába temetve az arcom sírni kezdtem.-Na mi a baj?-simogatta a hátam. Még jobba magamhoz szoritottam.-O a bátyád.?-csak bolintottam.-Figyi minden oké lesz. Vágod? Bármit is mondot tegnep nekünk a bátyád. Mi megvédünk.-Fogta meg az arcom és mélyen a szemembe nézet.
-Miért mit mondot?-töröltem le a könyeim.
-Az mind egy.
-Na mond.
-Fhuuu. Azt hogy soha többé nem akar meglátni minket a közeledben. Meg hogy nagyon rossz hatással vagyunk rád... Föleg én. Csak tudnám hogy miért pont én.?
-Pasz. De nekem is ezt mondta.
-Császtok.-Lépet mellénk Adam... Vörös szemekkel..-O. Azt hiszem számodra most kinzó vagyok igy.-mutatott az arcára.-Ugy hogy azt hiszem én most megyek.
-Javithatatlan..-huzta ovatos mosolyra a száját Dave.
-Nem. Csak küzd önmagával.-ráztam meg a fejem.
-Ezt meg hogy érted?-nézet rám értetlenül.
-Mindanyiunk közül ő az egyetlen aki képes besziva jönni suliba. Ő az aki behozta a ,,bandába" ezt az egészet... Ugy hogy nem nekem hanem neki kell a segitség én meg vagyok egyedül is.
-Azt mondod?
-Igen azt. Na de nekem még meg kell ráncigálnom valakit.-néztem az éppen közeledő Austin-ra.
-Oké szia.
-Kedves Austin.-Léptem elé.
-Mond Bell.
-Miért?
-Mi miért?
-Tudod te azt jól.-kulcsoltam össze a karom magam elött.
-Ja!  Azt még egyszer meg fogod köszöni. Sajnálom. De láttam ahogy a bátyád is csinálta és nem akartam hogy a gyönyörü szép huga is olyan legyen.
-Köszi.- néztem hálásan a szemébe.
-Mit szolnál ha segitenék?
-Mit?
-Hát ebben az egészben.
-Igy is elég volt. A többit egyedül kell megoldanom.
-Értem. Akkor a teremben találkozunk.
-Szia.
-Szia kicsim.-karolt át hátulról Jacke.
-Szia.-fordultam felé mosolyogva.
-Milyen órád lesz?
-Fizika. Neked?
-Lyukas.
-De akkor miért vagy itt?
-Láttni akartalak.
-Aranyos vagy.-csókoltam meg.
-Mit csinálsz suli után?-szakadt el tölem.
-Mike jön értem aztán gondolom tanulok.
-Át megyek.-jelentette ki.
-És mi van ha én azt nem szeretném?
-Akkor is megyek.-huzott magához és megcsókol a csengő hangjára szakattunk el.-Szeretlek.
-Én is.-menntem be a termembe.

Kemény hét óra után kiálltam a suli elé és elővettem a telefonom hogy felhívjam Mikeyt hogy végeztem, amikor mellém állt Adam.

-Nincs kedved eljönni?..
-Adam akadj le róla.-lépet közelebb hozzánk Dave.
-Várj!-mutatta fel a mutató ujját Adam Dave-nek.-Szeretnél egyet?-emelt fel egy füves cigit.
-Nem.-szorítottam össze a szemem.
-Ilyen nehéz volt ezt kimondani? Tudom hogy szeretnéd. Nesze. A jobb időkre. Meg hogy a köcsög bátyádnak jó legyen.-dobta a lábam elé a cigit.-Ja és mond meg neki hogy kapja be. Gyertek.-bólintott a fiúknak.
-Ne is foglalkozz vele.-veregette meg a vállam Dave.
Én csak könnyes szemel néztem a földön heverő cigire.
-Gyere haza kísérlek.-nézet a fiúk után és lehajolt a káros szerért.
-Mike jön értem.-töröltem le a könnyeim. Majd ki vettem a kezéből a cigit.
-He?
-Kellenek az emlékek.
-Te tudod. Itt is van.-biccentet a mögöttem meg álló fekete Audira. Gyorsan a zsebembe csúsztattam a füvet.
-Köszi...Mindent.-öleltem meg hosszan.
-Khm...-nézet ránk gorombán Mike.-Ad azt ide.-nyújtotta a kezét.
-Mit?
-Tudod te jól?
-Chaj.-húztam ki a zsebemből a cuccot és a kezébe nyomta.
-Ezt meg érdemled.-ütött tarkón.
-Auuu!!!-kaptam a fejemhez.
-Téged meg, ha még egyszer meglátlak Lizzel...
-Értem.-forgatta a szemeit Dave és elment.
-Ez most mire volt jó?
-Szállj be!
-Mire volt jó?-mondtam kicsit hangosabban
-Szállj be!-emelte fel ő is egy kicsit a hangját.
-Ez     most     mire    volt     jó?-mondtam artikulálva és igyekeztem nyugodt maradni.
-ÜLJÉL BE ABBA A KIBASZOT AUTÓBA!!!-ordította le a fejem.
-Jó jó.-ültem be a kocsiba.

-Mostantól kezdve reggel viszlek délután megyek érted, és egész nap Austin-nal, Vicky-vel vagy Jacke-kel leszel.-léptünk be az ajtón.
-Héj gyerekek mi a baj?-jött ki a konyhából anya.
-Semmi.-vágtam rá.
-Ez tul gyors volt. Na mondjátok mi a gond?
-Na mond csak el Liz.-nézet rám gúnyos mosollyal Mike.
-Tényleg nincs semmi.
-De hogy is nincs.-fordult Mike anya felé.-A te kicsi kis ártatlan Lizid, nem is olyan ártatlan.-pillantott rám egy pillanatra.
-Ezt meg hogy érted?-kezdet aggódni anyau.
-Fejezd be.-szorítottam össze a fogam.
-Drogozik...
-Mi csinál??-nézet rám anya.
-Jól halottad.-vigyorgott pofátlanul Mike.
-Kösz. B@zd meg.-dünnyögtem magam elé.
-Igaz ez Elizabeth?
-Igen.-mondtam halkan a padlót nézve.
-Tessék?
-IGEN!-kiabáltam.
-Hogy micsoda?... Nem az lehetetlen.-hitetlenkedett anyu.
-Pedig de.-nézet rám mosolyogva Mike.
-Fogd már be!-néztem vissza rá gyilkos tekintettel.
-Én meg mondtam.-vont vállat.
-Te mocskos szemét láda!-fordultam felé.-Megígértem hogy többet nem fogok rágyújtani arra a kib@szot Fűre. Akkor NEM FOGOK!-ordítottam le a fejét.-Ja és ne tedd itt az ártatlant. Mint ha te még soha a büdös életben nem füveztél volna. Nekem legalább volt annyi eszem hogy kijózanodva jöttem haza. Nem meg úgy hogy a kicsi 12 éves húgomnak kellet feltakarítani utánam a retkes hányásom mert annyira be voltam szívva.-Rendeztem le gyorsan és felmentem a szobámba. Elő vettem a telom és felhívtam Dave-t.

-Szia. Mizu?-vette fel.
-Hali. Gyere értem.
-Hova?
-Ide hozzánk.
-Ok. 5perc és ott vagyok.
-Köki.-tettem le a telom.

Gyorsan át öltöztem.

Beraktam a táskába a reggel kapott 20$ és lerohantam.

-Hova hova?-állt meg előttem Mike.
-Tudod mit?... El. És hogy hová? Meg hogy kivel? Piálni, Dave-el.
-Csak szeretnéd.-zárta be az ajtót.-Tünnyél vissza a szobádba vagy nem állok jót magamért.-mondta nyugodtan és a lépcsőre mutatott.
-Hát ok.-mentem fel. Majd kimentem az erkélyemre és lemásztam, oda sétáltam a ház előtt parkoló Dave-hez és beszálltam.
-Hova megyünk?-kérdezte.
-Piálni.
-Azt mindjárt gondoltam. De hova?
-Mindegy csak el innen.
-Oké.-indította el a kocsit.-Figyi nekem be kell ugranom a szállítómhoz. Nem gond?-álltunk meg egy ház előtt.
-Nem de hogy.-mosolyogtam kedvesen.
-Itt hagyom a kulcsot.
-Oki
 Körülbelül 10percet lehetett bent Dave addig is én meg hallgattam 3-4 számot a rádióban és a telefonomon levő fotókat néztem.
-Itt is vagyok.-ült vissza mellém.-Na akkor mennyünk el piát venni... Mit szeretnél inni.?
-Vodka... Jó sokat.
-Rendben.-mosolyodott el.

Gyorsan beugrott boltba és vett négy üveg fél literes narancsot és két üveg Vodkát.

-Jó lesz?
-Tökéletes- nevettem fel.-Bemehetnénk Jacke-ért?
-Persze.

Szóval még gyorsan elmentünk kedves barátomért és elhúztunk a Th-nkra (törzs hely).

-Mike tudja hogy itt vagy?-karolt át Jacke.
-Hááát... olyasmi.-húztam el a szám.
-Nem te lennél.-csókolt meg.
-Oké egyébként mi is az oka hogy itt vagyunk.? Mármint nem gond csak furi.-kérdezte a cigi füstöt kifolyva Dave.
-Mike elmondta anyáméknak hogy füvezek...-néztem a földre.
-De hát megígérte ha többet nem csinálod akkor nem köp be.-nézet rám Jacke.
-Én meg mondtam hogy nem kellet volna.-dobta el a félig elszívott füvet Dave.
-Mit csináltál?-nézet a szemembe Jacke.
-Nyugi csak eltettem egy szálat amit Adam a lábamhoz dobot... De tényleg csak azért hogy emlékezzek erre az idő szakomra.-kezdtem el magyarázkodni.
-Na jó figyelj. Szerintem az nem gáz ha egyszer kétszer rágyújtasz. Csak ne csináld állandóan. Nézd-húzta elő a zsebéből a pénztárcáját.-Nálam is van legalább egy szál mindig.-vett ki egy füves cigit.
-Wow. Az ártatlan Jacke.- nevettet fel Dave.
-Senki nem  mondta hogy az vagyok. De csak nagyon ritkán van hogy elő veszek ilyeneket. Például ez vagy hat hónapja itt van.-tette vissza.-De akkor is haza kéne menned. Mert gondolom anyudék is beszélni szeretnének veled.
-Félek.-vallottam be könnyes szemekkel.
-Nem kell. Mond meg nekik hogy többet nem csinálod. De ők úgy is ugyan ezt fogják mondani amit én.-puszilta meg a homlokom Jacke.
-Igazándiból. Minden az agyban dől el. Ha akarod csinálni csinálod, ha nem akkor nem. Erre nem lehet rászokni. Nem okoz függőséget.-ült közelebb Dave.
-Nem fognak mondani semmit.-halottam egy hangot a hátam mögül. Felkaptam a fejem és hátra néztem.Mike volt az.-Nekem se mondtak semmit. Két hónapon át. Ezért költöztem el, mert soha nem hozzák fel a témát és engem ez idegesíttet.
-Bocsi hogy elszöktem.-néztem fel rá sírva.
-Nincs semmi gond. Csak most józanodj ki és gyere haza. Mert a nagyiék ma nálunk alszanak.
-O. Oki.



Ismét bocsánat a késésér csak...Hát igen. De azért remélem sokan fogjátok olvasni még :)

Kiosztás

10.rész:,,Kiosztás"

Remélem tetszeni fog.
Valószínűleg havonta csak egyszer lesznek új részek.

Már vagy másfél órája izgulva és persze félve várom Mike-ot.
Vajon anyuékért ment? Vagy hova tűnt ennyi időre?

-Oké megjöttem.-lépet be egy papír zacskóval...és...és... Na ne... Jacke-kel és Vickyvel.
Nyeltem egy nagyot.

-Szi...szi...sziasztok.
-Üljetek csak le.-ment be a konyhába és mutatta a srácoknak hogy üljenek le a kanapéra. 
Gondolom már mindent tudnak.
Csendben ücsörögtek mellettem még Mikey vissza nem jött.

-Na szóval...-ült le Ő is.-Néz csak a szemembe... Rendben.-bólintott és Vic-re nézet.
-Hát.... öm... ízé...Mike azért hívott ide minket hogy... O Istenem! Sajnálom Mike de ez nekem így nem fog menni.-nézet a bátyámra. -Liz egy kib@szot nagy idióta vagy.! Nem gondoltam volna ezt rólad. Tomiból, Daveből és Adamböl még úgy ahogy kinéztem de... belőled nem. Csak mond meg hogy ez mire jó? HMMM?-kelt fel és mélyen a szemembe nézet.-Na Mond Csak!!!!-emelte fel a hangját. És persze hogy nem tudtam mondani semmit se.-Gondoltam. Nagyot csalódtam benned.-könnyezett be és.. és elment.

Megtöröltem a szemem és Mike-ra néztem.

-Jacke.-biccentet jelezve hogy ő jön.
-Én is csak annyit tudok mondani hogy csalódtam.-nézet a padlóra.-...De viszont lenne egy kérdésem. Mióta?-emelte fel a fejét és a szememet vette célba. Lehunytam a szemem és elé tettem a bal tenyerem, a másikat pedig ökölbe szorítottam.
-Tavalyelőtt November.-mondtam elhaló hangon.
Jacke tátott szájal és a könnyeivel küszködve nézet rám. Mike pedig bólogatót.
-Tehát ezért volt, hogy, ha haza jöttem nem néztél a szemembe olykor-olykor.
-Sajnálom.-túrtam a hajamba.
-Én ezt nem hiszem el!-szorította ökölbe a kezét Jacke és felpattant, majd a konyhába sétált. Mike pedig utána ment.

-Mi a baj?-halottam bátyám hangját.
-Honnan tudjam, hogy amikor össze jöttünk nem e volt.... vagy amikor jól mulattunk.... Érted.
-Persze.
-És mi van ha Nem is az IGAZI Lizt ismertem meg?-csuklott el a hangja.
-Először is:Amikor veled voltam soha nem voltam beszívva. Csak akkor amikor eltűntem pár órára suli után. Úgy mond ,,besegíteni" a suliban.-mentem oda hozzájuk.-Másodszor meg:-néztem Mikey-ra.-Ne papolj nekem. Te ugyan ezt csináltad. SŐT! Még durvábban.
-Öm... Te ezt honnan tudod?
-Még anno amikor folyamatosan reggeltől estig kint voltál haverokkal, bementem a szobádba egy ingedért és az ing zsebben találtam egy tekertet és egy cetli avval, hogy ,,Joy-tól tűt".
-O... Jó akkor avval jövök, hogy nekem is sok évembe került.. és hogy nagyon nem jó.
-Értem.. És tudom..
-Kérlek szokj le.-kulcsolta az ujjait az ujjaim köré Jacke.
-Oké.-sírtam el magam. Jacke magához húzott és meg ölelt.
-Ezen elég sokan átesnek.-súgta a fülembe.
-Anyuéknak erről nem kell tudniuk. Avval a feltétellel,ha mostantól kezdve nem lógsz azokkal, nem drogozol többet. Érteve?
-Igen.-bólogattam könnyes szemmel.-Köszi.-húztam őt is az ölelésbe.

Egy 20 perc múlva mindenki megnyugodott, és a drogról Vikyre váltottunk.

-Hogy-hogy Ő is itt volt?-bújtam még jobban Jacke-hez.
-Haza engedték.-mosolyodott el Mike.
-Nem akartam ezt. Csak egy egyszeri alkalomnak indult..-hajtottam le a fejem.
-Mint mindenkinek.-simogatta meg a hajam Jacke.
-Liz...Mikey írta hogy mindent meg bántál és hogy egyesség alapján minden oké...-Lépet be Viky.-Sajnálom hogy kiabáltam veled.
-Semmi.-keltem fel és erősen meg öleltem.
-Akkor szent a béke.
-Az. De egyébként neked nem otthon kéne pihenned?
-Ugyan. Semmi bajom már. Kihasználom ezt a plusz egy hetet.-legyintet és lehuppant Mike mellé.- De azt hogy egy idióta vagy még mindig tartom.

Oki sorry hogy ilyen rövid lett. :/
Az az igazság hogy egy két Komi jol jönne :)
És kérlek ajánljátok.. Pls. Thx  :*

A "várva várt,,Suli

9. rész: A "várva várt,, Suli

Itt lenne az új rész. Nagyon remélem hogy tetszeni fog. Jó olvasást.

Apa érdekes módon nagyon engedékeny volt velem, és megengedte hogy nálunk aludjon Jacke.
(*Tegnap este*)
Áthúztam a pizsim és befeküdtem J mellé. Aki persze mivel nem készült arra hogy itt alszik egy Boxerben aludt.

-Remélem Vickyvel minden rendben lesz.-feküdtem a mellkasára.
-Biztos hogy minden okés lesz.-simogatta a hajam.-De aludj, mert holnap nagy napod lesz.-mosolyodott el.
-Napunk. És ne is mond. Utálom a sulit.
-Ki nem?
-Aj.-fúrtam mélyen a fejem a mellkasába és elaludtam.

...

-Ébresztő. kicsim ébresztő.-simogatta a fejem Jacke.
-Chaj....-dörzsöltem meg az arcom nyűgösen.-Mennyi az idő?
-Öm...-nézet az éljeli szekrényemre.-..Fél kilenc.
-Jaj nee!-pattantam ki az ágyból.
-Mi az? Van még egy csomó időnk.
-Nem. Mert én kezdek a műsoron egy dallal. És oda kell érnem Kilencre, hogy elpróbálhassuk.-nyitottam ki a szekrényem.
-Aha értem.-kelt ki ő is.-És mit veszel fel?
-Nem tom még.-kezdtem el kutatni a szekrényemben.
-Én viszont haza megyek mert ugye nekem kötelező a sulis zakó és a fehér ing meg a sulis nyakkendő és a sötét alj. Át kell öltöznöm.-húzta fel a farmer naciját.
-Rendben, Szia.-csókoltam meg.
-Szia, suliban.


Kiválasztottam a meg felelő ruhát. (hehe nekem nem kötelező a sulis ünneplő :p)

Gyorsan reggeli és könyörgés Mike-nak hogy vigyen el.

-Kérleeeek.-ereszkedtem térdre.
-Hhha. Na jó. Két perc és az autóban vagyok.-ment vissza a szobájába.
-Örök hála.-ugrottam fel örömömben.

Lefutottam a kocsihoz, bepattantam az anyósülésre és vártam.

-Itt is vagyok. Hányra kell beérned?
-Kilenc.
-Oké akkor sietünk.

-Köszi a fuvart -szálltam ki.-Mész be Vic-hez?-néztem a hátsó ülésen heverő macira.
-Aha.-mosolyodott el.
-Puszilom.
-Átadom.-hajtott el.

-Elizabeth gyere.-intet a tanárom.
-Már is.-futottam be az iskolába.

Tízig próbáltunk, Ének vers ének vers vers Igazgató ének vers és mind ezt kétszer.
Aztán jöhetett élesben. Az emberek lassan kezdtek elcsöndesedni és elfoglalni a helyüket és jöhettem én.
A torna terem elsötétült én kiálltam a mikrofonhoz és hozzá kezdtem.

-Nagy tapsot Elizabeth Bell-nek.-állt mellém a felkonferáló miután végeztem. 

Utánam jött egy vers az egyik 12-estöl utána egy 11-es énekelt megint egy vers és még egy. Aztán az igazgatónk dumált. Addig én leültem Jacke mellé.

-Ügyi voltál.-karolt át.
-Köszi.-bújtam hozzá.

Az igazgató  majdnem egy órán keresztül pofázót, majd miután végzet lejött a színpadról és magához hívót.

-Mennem kell.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Oké.-csókolt meg.-Jó és élménnyel teli második fél évet.
-Köszi. Neked is.-siettem az Igazgatóhoz.
Kimentünk a folyosóra.

-Mit tud Michel-röl? Mikor tud jönni?
-Hát..A bátyám ma bement hozzá...Ha gondolja felhívhatom és megkérdezhetem.
-Megköszönném.-evvel odébb is mentem egy kicsit és tárcsáztam a bátyám.

-Szia. Mond.-vette fel.
-Az igazgató érdeklődőt Vicky hogy létéről és hogy mikor tud jönni.?
-Sokkal jobban van és holnap haza engedik de csak jövőhéten mehet suliba.
-Rendben. Köszi. Na de megyek mert of.
-Oké. Szia. És sok sikert.

-Jövőhéten.-rendeztem le.
-Köszönöm. Addig is jobbulást neki.
-Átadom.-Mentem fel a termembe.

Érdekes hogy a tavalyi évet harmincegyen fejeztük be.  De hogy a terembe 15 főnél nem voltunk többen az is biztos.

-Miért vagyunk ilyen kevesen?-ültem le a helyemre.
-Vic ugye kórházban, Derek és Pol betegek, Danial-t eltanácsolták-oké mínusz egy. Az eddig velem együtt tizennyolc- Frank és Harry az osztályfőnökkel-20-És a maradék 11 főből ketten elköltöztek, Bredy és Benji-az ikrek :( -a többiek pedig másik suliban.-Mondta el gyorsan Kells.

Szóval akkor a 31 főből maradtunk 20an ez gáz.
Gyorsan körülnéztem hogy akik nekem igazán fontosak meg vannak e. Tom, Dave, Kol, Kori, Adam. Fu oké mindenki meg van.(Oké Dave és Tom, Kol és Kori, Adam egyedül ül én meg Vickyvel) Átültem Dave-ék mögé.

-Mizu?-Hajoltam előre.
-Unalom. Délután jössz?-kérdezte Tom.
-Hát.. öm... Nem is tudom...Tavaj óta nem csináltam kicsit szar lenne így. Nem?-fintorogtam.
-Nyugi nem olyan durva.-dörzsölte meg a szemét Dave.
-Hát jó.
-Én is.-pattant mellém Adam.
-Gyere.-öleltem meg.
-Sziasztok gyerekek.-Lépet be Luck.. Khm. Mr. Luck, az ofönk.
-Jó napot.
-Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Autin Dell-t. -Dell?.... Austin?... Na neee.
-Ugye nem?-tetem a kezem a szám elé. Először is mert nem akartam ezt hangosan kimondani, másodszor pedig mert ennyire nem akartam, hogy Ő legyen az.
Austin pedig vigyorogva belépet.
-De, de Bel.-vigyorgott továbbra is.
-Jaj nee.-dobtam le a fejem a padra.
-Kérlek ülj le.-tessékelte le a helyére Luck.
-Mi a baj? Ismered?-fordult hátra Tom.
-Igen sajnos.-erre Dave is rám nézett.
-Honnan? És miért vagy ennyire kiakadva?-kérdezte Dave.
-Ő Mike egyik legjobb haverja. És mert MINDIG MINDENT elmond Mikey-nak.
-Most komolyan? A 24 éves bátyádnak van egy 16 éves haverja.?-döbbent le Dave.
-Khm... 18 vagyok.-ült le mellém.
-És 10-es.-mosolyodtam el gúnyosan.-Egyébként meg ez a hely foglalt.
-Amíg Vicky vissza nem jön kibírod.
-Te haver.-nézet rá Tom
-Hm?
-Hogy lehet hogy 18 vagy és 10.es?
-Megbuktam hatodikban és tavaly is.-magyarázta meg.
-És akkor év vesztes is vagy.-értette meg Tom  és előre fordult.
-De akkor is az hat év.-kattogott a témán Dave.
-Igen és?-tárta szét a karját Austin.
-Ja semmi.

Fél 2re végeztünk.

-Mehetünk?-kapta fel a táskáját Tom.
-Ja.
-Hova mentek?-Állt mellém Austin.
-Közöd?-vigyorogtam rá?
-Nem sok csak érdeklődtem.
-Na gyere mennyünk.-ragadta meg a csuklom Dave.
-Oké.

Elmentünk a Törzs helyünkre, Tom elő vette az anyagot és elkezdte tekerni.

-Tessék Liz-nyújtotta át nekem elsőnek.-Dave, Adam.
-köszi.

Dave meggyújtotta mindenkinek.

-Fu. Anyám.-kezdet hatni nálam.
-Jól vagy?-karolt át Adam.
-Királyul.-bólogattam.
-Akkor jó.-nyomot egy puszit az arcomra.

Még egy jó fél órán keresztül jól, mit jól? Remekül elvoltunk. Mikor hirtelen meg állt egy kocsi előttünk, és kiszállt belőle Mike(?)

-Ez meg mit keres itt?-ijedtem meg.

Mike megragadta a karom... szorosan... és lekevert egy roh@t nagy pofont.

-ÁÁááu!-kiáltottam fel.
-Gyere csak.-ráncigált a kocsiba.-Itt maradsz.-kiabált rám, és becsapta az ajtót. Valamit magyarázott a srácoknak. Ők csak bólogattak. Mike beszállt mellém és hazáig csöndben voltunk.

-Befelé.-parancsolt rám.Én csak csendben bekullogtam.-Oda ülj le.-mutatott a nappaliban lévő fotelra. Leültem.
És felkészültem a kiosztásra.
-Rendben most itt fogsz ülni még vissza nem érek.
-De hát...
-Kuss!-mutatott rám mérgesen.


Ennyi lenne mára. Remélem sokan fogjátok olvasni. És hogy tetszeni is fog.

Najó..

Na jó ugy vettem észre hogy még mindig nézitek a Blogom...
Ugy hogy ha gondoljátok írhatom tovább ezt is de most van egy másik is : http://lizandboo.blogspot.hu/ (kat ha érdekel) Örülnék ha olvasnátok :)
Komizatok ha folytassan :) :D

Bocsánat kérés elfogadva bizalom megtagadva!!!!

8.rész: Bocsánat kérés elfogadva bizalom megtagadva!!!!

  Először is! Bocsi Dóri hogy nem úgy írom ahogy te leirtad nekem de elhagytam a lapot :/.
Másodszor pedig Bocsánat mindenkinek hogy ilyen sokára tettem fel a részt de alkotói válságban voltam :/


**Victoria szemszöge**


-Mit akarsz?-kérdeztem össze kulcsolt karral.
-Csak azt hogy nagyon sajnálom és hogy szakítottam Ely-vel. Csak kérlek bocsáss meg.-nézet rám kérlelően.
-Rendben megbocsájtok.
-Köszi- mosolyodót el és lehajolt hozzám hogy meg csókoljon. (gondolom)
-Bocsánat kérés elfogadva BIZALOM megtagadva.-toltam el magamtól.
-Ouv.-hajtotta le a fejét.-Öm.. izé..ezt neked hoztam.-nyújtott felém egy csokor vörös rozsát.
-Köszi.
-Istenem. Nem bírom meg állni, hogy ne kérdezzem meg.-egyenesedet fel.
-Mit?-vontam fel a fél szemöldököm.
-Miért pont vele?.. Miért pont azzal a gyökérrel jársz?-fakadt ki.
-Khm... Tessék?-szorítottam meg a csokrot ami által beleállt egy pár tüske a kezembe.
-Bocsi de...
-De?... Ennyi erővel én is kérdezhetném, hogy miért pont vele?! Miért pont azzal a hülye lotyóval csaltál meg?!-Emeltem fel a hangom.
-S...-kezdet neki de én közbe szóltam.
-De tudod mit? NEM ÉRDEKEL, MERT MÁR TULLTETTEM MAGAM RAJTAD!!-kezdtem el ordítani és hozzá vágtam a virágot.-És most menny ki.-mutattam az ajtó felé.
-De..
-MENNY KII!!.

**Elizabeth szemszöge**

Éppen Jacke-kel és Mikey-val beszélgettem amikor kiabálást halottunk Vicky-éktől.

-Ez meg mi volt?-kapta oda a fejét Mike.
-Nem tom.-néztem oda én is, és Ian éppen akkor jött ki.
-Fu! Kinyírom.-indult el Mike. Én viszont megragadtam a karját és vissza rántottam.
-Majd én.-sóhajtottam egy  nagyot.
-Jó. De én is megyek.-jelentette ki határozottan.
-Oké. De ne szólj egy szót se.
-Argh!.. Jó.

-Mi történt?-álltam meg Ian előtt.
-Semmi, csak össze vesztünk.-dobta ki a virágot.
-Min vesztetek össze?
-Mondom össze vesztünk.. A SEMMIN!.
-Nagyon megbántottad.-néztem rá szomorúan.
-Tudom! És azt is, hogy már nem tudom jóvá tenni... De akkor sem értem, hogy..Bocs előre is.-nézet Mike-ra -Hogy mit eszik ezen.-mutatott a bátyám felé  és közben csalódottan nézet a szemembe.
-Ő a bátyám.. És őszintén.... Én sem tudom, de ha nekik így jó akkor legyen, én eltudom fogadni. És kérlek, hogy te is próbáld meg vagy különbem mennyel.-hunytam le a szemem.
-Kor?-kereste a tekintetével Kornéliát.
-Lent a büfében.-mutattam magam mögé.
-Lemegyek hozzá.-indult el.

-Nem tetszik, hogy Torival járok?-döbbent le Mikey.
-Fu..-ráztam meg a fejem.
-Miért?-tárta szét a karját.
-Mert úgy volt jó ahogy volt. Vic Ian-nel én Jacke-kel. Te meg.. azzal a furi csajjal.-ültem le.
 -De... Rossz ez így vagy csaj úgy jó volt és furcsa meg szokni?-ült le mellém
-Is-is.-vontam meg a vállam.
-Miért?
-Mert..-kezdtem el de Jacke leguggolt elém és megfogta a kezem.
-Anyud hívót hogy haza kéne menned mert késő van.-nézet rám fáradt szemekkel.
-Jó de csak ha te is ott alszol... Mellemet.-álltam fel.
-Ha megengedik akkor felőlem.-mosolyodót el...



Ennyi lenne mára.. Bocsiii a sok késésért :/

Most van 320 olvasom és 390-400 után jön a kövi rész :)

U.i.:sorry a rövid részért de így jött ki a lépés :/

Visszatérés

7.rész:Visszatérés:

Itt is van az új rész.. Tori szemszögét az egyik barát nőm írta (Dóri).A rész kicsit rövid lett amiért bocsi csak ez egy ilyen "bemutatom mit tud 'Vicky' rész,,


**Victoria szemszöge**

Nyugodtan alszok. Fekszek mozdulatlanul. Néha hallok egy bzzzzz-t és érzek egy kisebb áramütést a mellkasomban. Túl sok Jóban Rosszbant nézek... Aztán újra csend. 

Az ajtó kinyíllik majd becsukódik. Be nem jött senki ezért arra következtetek hogy kimentek. Halk motyogás majd Liz üvöltése. Visszaakarok kiabálni hogy fogja be mert alszok, de a szám nem mozdul. Valaki felrúgott egy széket majd újra csend.

Teljesen elvesztettem az időérzékem. Nem tudom mennyit voltam álom nélkül a vak sötétben, amikor meghallottam Liz zokogását. Oda akarok menni hozzá megkérdezni hogy mi a baj, de... alszom. Nem tudok felkellni. Mike vigasztalja. Aztán Liz mond valamit Jackről és kimegy. Nem tudom hogy Mike kiment-e. A kérdésemet megválaszolja az hogy megfogja a kezem.

-Szia kicsim.- hallom halk feszült hangját. A nyakába akarok ugrani, megcsókolni és magamhoz ölelni... de nem megy. Nagy levegőt vesz és mint akit a sírás kerülget akadozva kifújja. Miért ilyen szomorú mindenki? Újra beszívja a levegőt mint aki mondani akar valamit de ekkor megint körülvesz az a bizonyos néma sötétség.

Egy szép álomba csöppentem. Egy hosszú fehér selyem ruhában állok egy virágos mező közepén és nevetek. Gyönyörű százszorszépekből koszorút fonok, majd a fejemre rakom. Kacarászva rohangálok mint egy idióta, amikor minden elhervad, elkorhadt és az eget fekete lepel lepte el. A hold vakitóan  világította meg az utam. Ekkor Ely jelenik meg fekete mini ruhában (???) bukott angyalként. Nevet mint egy őrült és felemeli a tűsarkúját, (ennek az álomnak semmi értelme!!!) és fejbe vág vele. Csapzottan lihegve ébredtem. Felültem és a hirtelen mozdulattól éles fájdalom hasított a gyomromba és mindent kihánytam.
(*vissza a valóságba*)

-Jézusom!- hallottam mögülem. Megfordultam és Lizt láttam ahogy felpattan a másik orvosi ágyról. Köhögni kezdtem de ezt a tevékenységet elviselhetetlen fájdalom kísérte és elfojtottam egy sikítást. 

- Nem kellhetsz fel! Vissza kell feküdnöd!- döntött le az ágyra.

- Mi történt veled hogy kórházba kerültél?- néztem rá riadtan.

- Velem?- mosolyodott el.-Semmi. A te pulzusod állt le amikor Ely, az a R*banc megtaposott a kik*rt tűsarkújával!- markolászta az ágy szélét idegesen. Ekkor bevillant minden! Ahogy gúnyosan az arcomba röhög, én megpofozom, ő fellök és fejbe rúg.... innentől homály.

- Behívjam Mikey-t? Ő is a kórházban aludt.-Mosolygott rám gyengéden.

-Milyen messze van?-kérdeztem.

-Szomszéd szoba, miért?

-Én is jövök.

-Biztos hogy nem! Egyébként meg fujj beleléptem! hívok nővért!- tenyerelt rá a nővérhívóra.-Amíg a rókád feltakarítják én átmegyek Mike-hoz.-Amint ezt így kijelentette jöttek is a nővérek. Körülnéztem hozták a felmosót, felmostak adtak egy fájdalom csillapítót és egy pohár szájvizet.

-A fájdalomcsillapítót nyeld le, a szájvízzel öblögess!- mosolyogtak rám én meg szót fogadtam. Miután végeztek ott is hagytak.

-Ezek gyorsan lerendeztek.-öntötte ki a pohárból a szájvizet amivel öblögettem miközben kikerekedett szemmel nézett utánuk.

-Ja.-bólintottam.

-Akkor... én most átmegyek Mikey-ért.- lépett ki a kórteremből.


**Elizabeth szemszöge**

Gyorsan át mentem Mike-hoz a hírrel hogy Tori felébredt.

-Már is megyek.-pattant fel az ágyról.

-Szia kicsim!-puszilta meg a homlokát.-Hogy vagy?
-Fáj még de a gyógyszer segít.-vonta meg a vállát.
-Khm.-köszörültem meg a torkom.-Ian szeretne látni. Be jöhet?
-Aham.-bólintott rá
-Ian gyere be.-szóltam ki.
-Szia Vicky.-lépet be egy csokor rózsával.
-Na Mieky mi mennyünk és keressük meg a többieket.-Indultam el.
-Jó.-hajolt le Torihoz hogy megcsókolja. Enyhe célzás. :)


Ennyi lenne.!!!!
A  kövit 240 olvasó után hozom

Köszönöm

Köszönöm!!!!!!!

Nagyon szépen köszönöm Dórinak a segítségét és hogy kicsit javított a helyes írásomon meg hogy feldobta a részt KÖKIIIIIII DÓDÓ!!!!!!!! :)

Ezt most csak is neked :)