A "várva várt,,Suli

9. rész: A "várva várt,, Suli

Itt lenne az új rész. Nagyon remélem hogy tetszeni fog. Jó olvasást.

Apa érdekes módon nagyon engedékeny volt velem, és megengedte hogy nálunk aludjon Jacke.
(*Tegnap este*)
Áthúztam a pizsim és befeküdtem J mellé. Aki persze mivel nem készült arra hogy itt alszik egy Boxerben aludt.

-Remélem Vickyvel minden rendben lesz.-feküdtem a mellkasára.
-Biztos hogy minden okés lesz.-simogatta a hajam.-De aludj, mert holnap nagy napod lesz.-mosolyodott el.
-Napunk. És ne is mond. Utálom a sulit.
-Ki nem?
-Aj.-fúrtam mélyen a fejem a mellkasába és elaludtam.

...

-Ébresztő. kicsim ébresztő.-simogatta a fejem Jacke.
-Chaj....-dörzsöltem meg az arcom nyűgösen.-Mennyi az idő?
-Öm...-nézet az éljeli szekrényemre.-..Fél kilenc.
-Jaj nee!-pattantam ki az ágyból.
-Mi az? Van még egy csomó időnk.
-Nem. Mert én kezdek a műsoron egy dallal. És oda kell érnem Kilencre, hogy elpróbálhassuk.-nyitottam ki a szekrényem.
-Aha értem.-kelt ki ő is.-És mit veszel fel?
-Nem tom még.-kezdtem el kutatni a szekrényemben.
-Én viszont haza megyek mert ugye nekem kötelező a sulis zakó és a fehér ing meg a sulis nyakkendő és a sötét alj. Át kell öltöznöm.-húzta fel a farmer naciját.
-Rendben, Szia.-csókoltam meg.
-Szia, suliban.


Kiválasztottam a meg felelő ruhát. (hehe nekem nem kötelező a sulis ünneplő :p)

Gyorsan reggeli és könyörgés Mike-nak hogy vigyen el.

-Kérleeeek.-ereszkedtem térdre.
-Hhha. Na jó. Két perc és az autóban vagyok.-ment vissza a szobájába.
-Örök hála.-ugrottam fel örömömben.

Lefutottam a kocsihoz, bepattantam az anyósülésre és vártam.

-Itt is vagyok. Hányra kell beérned?
-Kilenc.
-Oké akkor sietünk.

-Köszi a fuvart -szálltam ki.-Mész be Vic-hez?-néztem a hátsó ülésen heverő macira.
-Aha.-mosolyodott el.
-Puszilom.
-Átadom.-hajtott el.

-Elizabeth gyere.-intet a tanárom.
-Már is.-futottam be az iskolába.

Tízig próbáltunk, Ének vers ének vers vers Igazgató ének vers és mind ezt kétszer.
Aztán jöhetett élesben. Az emberek lassan kezdtek elcsöndesedni és elfoglalni a helyüket és jöhettem én.
A torna terem elsötétült én kiálltam a mikrofonhoz és hozzá kezdtem.

-Nagy tapsot Elizabeth Bell-nek.-állt mellém a felkonferáló miután végeztem. 

Utánam jött egy vers az egyik 12-estöl utána egy 11-es énekelt megint egy vers és még egy. Aztán az igazgatónk dumált. Addig én leültem Jacke mellé.

-Ügyi voltál.-karolt át.
-Köszi.-bújtam hozzá.

Az igazgató  majdnem egy órán keresztül pofázót, majd miután végzet lejött a színpadról és magához hívót.

-Mennem kell.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Oké.-csókolt meg.-Jó és élménnyel teli második fél évet.
-Köszi. Neked is.-siettem az Igazgatóhoz.
Kimentünk a folyosóra.

-Mit tud Michel-röl? Mikor tud jönni?
-Hát..A bátyám ma bement hozzá...Ha gondolja felhívhatom és megkérdezhetem.
-Megköszönném.-evvel odébb is mentem egy kicsit és tárcsáztam a bátyám.

-Szia. Mond.-vette fel.
-Az igazgató érdeklődőt Vicky hogy létéről és hogy mikor tud jönni.?
-Sokkal jobban van és holnap haza engedik de csak jövőhéten mehet suliba.
-Rendben. Köszi. Na de megyek mert of.
-Oké. Szia. És sok sikert.

-Jövőhéten.-rendeztem le.
-Köszönöm. Addig is jobbulást neki.
-Átadom.-Mentem fel a termembe.

Érdekes hogy a tavalyi évet harmincegyen fejeztük be.  De hogy a terembe 15 főnél nem voltunk többen az is biztos.

-Miért vagyunk ilyen kevesen?-ültem le a helyemre.
-Vic ugye kórházban, Derek és Pol betegek, Danial-t eltanácsolták-oké mínusz egy. Az eddig velem együtt tizennyolc- Frank és Harry az osztályfőnökkel-20-És a maradék 11 főből ketten elköltöztek, Bredy és Benji-az ikrek :( -a többiek pedig másik suliban.-Mondta el gyorsan Kells.

Szóval akkor a 31 főből maradtunk 20an ez gáz.
Gyorsan körülnéztem hogy akik nekem igazán fontosak meg vannak e. Tom, Dave, Kol, Kori, Adam. Fu oké mindenki meg van.(Oké Dave és Tom, Kol és Kori, Adam egyedül ül én meg Vickyvel) Átültem Dave-ék mögé.

-Mizu?-Hajoltam előre.
-Unalom. Délután jössz?-kérdezte Tom.
-Hát.. öm... Nem is tudom...Tavaj óta nem csináltam kicsit szar lenne így. Nem?-fintorogtam.
-Nyugi nem olyan durva.-dörzsölte meg a szemét Dave.
-Hát jó.
-Én is.-pattant mellém Adam.
-Gyere.-öleltem meg.
-Sziasztok gyerekek.-Lépet be Luck.. Khm. Mr. Luck, az ofönk.
-Jó napot.
-Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Autin Dell-t. -Dell?.... Austin?... Na neee.
-Ugye nem?-tetem a kezem a szám elé. Először is mert nem akartam ezt hangosan kimondani, másodszor pedig mert ennyire nem akartam, hogy Ő legyen az.
Austin pedig vigyorogva belépet.
-De, de Bel.-vigyorgott továbbra is.
-Jaj nee.-dobtam le a fejem a padra.
-Kérlek ülj le.-tessékelte le a helyére Luck.
-Mi a baj? Ismered?-fordult hátra Tom.
-Igen sajnos.-erre Dave is rám nézett.
-Honnan? És miért vagy ennyire kiakadva?-kérdezte Dave.
-Ő Mike egyik legjobb haverja. És mert MINDIG MINDENT elmond Mikey-nak.
-Most komolyan? A 24 éves bátyádnak van egy 16 éves haverja.?-döbbent le Dave.
-Khm... 18 vagyok.-ült le mellém.
-És 10-es.-mosolyodtam el gúnyosan.-Egyébként meg ez a hely foglalt.
-Amíg Vicky vissza nem jön kibírod.
-Te haver.-nézet rá Tom
-Hm?
-Hogy lehet hogy 18 vagy és 10.es?
-Megbuktam hatodikban és tavaly is.-magyarázta meg.
-És akkor év vesztes is vagy.-értette meg Tom  és előre fordult.
-De akkor is az hat év.-kattogott a témán Dave.
-Igen és?-tárta szét a karját Austin.
-Ja semmi.

Fél 2re végeztünk.

-Mehetünk?-kapta fel a táskáját Tom.
-Ja.
-Hova mentek?-Állt mellém Austin.
-Közöd?-vigyorogtam rá?
-Nem sok csak érdeklődtem.
-Na gyere mennyünk.-ragadta meg a csuklom Dave.
-Oké.

Elmentünk a Törzs helyünkre, Tom elő vette az anyagot és elkezdte tekerni.

-Tessék Liz-nyújtotta át nekem elsőnek.-Dave, Adam.
-köszi.

Dave meggyújtotta mindenkinek.

-Fu. Anyám.-kezdet hatni nálam.
-Jól vagy?-karolt át Adam.
-Királyul.-bólogattam.
-Akkor jó.-nyomot egy puszit az arcomra.

Még egy jó fél órán keresztül jól, mit jól? Remekül elvoltunk. Mikor hirtelen meg állt egy kocsi előttünk, és kiszállt belőle Mike(?)

-Ez meg mit keres itt?-ijedtem meg.

Mike megragadta a karom... szorosan... és lekevert egy roh@t nagy pofont.

-ÁÁááu!-kiáltottam fel.
-Gyere csak.-ráncigált a kocsiba.-Itt maradsz.-kiabált rám, és becsapta az ajtót. Valamit magyarázott a srácoknak. Ők csak bólogattak. Mike beszállt mellém és hazáig csöndben voltunk.

-Befelé.-parancsolt rám.Én csak csendben bekullogtam.-Oda ülj le.-mutatott a nappaliban lévő fotelra. Leültem.
És felkészültem a kiosztásra.
-Rendben most itt fogsz ülni még vissza nem érek.
-De hát...
-Kuss!-mutatott rám mérgesen.


Ennyi lenne mára. Remélem sokan fogjátok olvasni. És hogy tetszeni is fog.